• acompanhantes
  • sildenafila
  • Égő varjún ugrálni - Váradi Ferenc és Burai Árpád megnyitó szövege az Időszámításom szerint kiállításban - b24galeria.hu

    Égő varjún ugrálni – Váradi Ferenc és Burai Árpád megnyitó szövege az Időszámításom szerint kiállításban

    05
    feb
    2020

    Burai Árpád: „Óh, mint ered nyúlványa az időnek, / s én mozgatom csak a szárnyakat, / dühöm olthatatlan, / és fájdalmam rádagad.” Octopus Sjönkerisson svéd-mongol költő és műordító Szandálkabát című pragmatikus szonettjének örökérvényű soraival köszöntöm/köszöntjük Önöket Varga Tamás: Időszámításom szerint című kiállításának megnyitóján. Véletlenül választottam felütés gyanánt a nagy költő még nagyobb szavait, hiszen a megfoghatatlan pillanatok elejtésére tett kísérletek, a ködbe vesző inverz hangulatok dekódolásának igénye, a szemérmetlen elvágyódás algoritmusai, az idősíkok repedéseiben megbúvó végtelenített visszajátszás hatástalanításra váró taposóaknái, egyszóval satöbbi.

    Váradi Ferenc: Nem kizárt, hogy Varga Tamás időutazó. Szerintem Geronimoval is találkozott, a híres külföldi Indiánnal. Az apacs vezér közismert 1887-es térdelős puskás fotóját minden bizonnyal Tamás készítette. Ám Varga Tamás nem dicsekvő típus. Illetve semmi kedve nincs ahhoz, hogy különféle reggeli műsorokban meséljen az időutazásról. Közismert, hogy az Intercity gyakran késik. A vonatoknak más időszámítása van. Kötött pályán közlekednek. Vonatnak lenni roppant unalmas. Legalábbis az időutazáshoz képest.

    Burai Árpád: Varga Tamás ma megnyíló kiállítása utat tör, ugyanakkor járhatatlanná is tesz néhány csapást. Itt és most a korábbi, B32 galériában bemutatott kiállításához hasonló, átfedést mutató nedves kollódiumos eljárással és zselatinos száraz üveglemezre készült felvételekből látható válogatás. Szép számmal megjelennek új, máshol még nem látott munkák, teljesen friss és a tervezett jövőről is mesélő munkák.
    Tamás mániás alkotó, aki válogat ugyan az eszközökben, a képi komponálás során azonban rögeszmés ragaszkodással definiálja a mulandóság archetípusait, hol épp hogy csak megkarcolja a felszínt frissen vágott körmeivel, hol pedig ellentmondást nem tűrően nyilvánítja ki a morális visszatükröződések konstellációjáról alkotott véleményét és magától értetődő természetességgel bontja meg a mélység gránitszilárdságú preferenciáit. Forr a levegő a felvételek megtekintése közben és szinte érezni azt az elementáris erővel feltörő vágyat, amely a feloldozás katartikus élményének átéléséért, ugyanakkor a fotográfus önmarcangoló lelki tusájának, mintegy lezárásaként jelentkező szublimált szellemi orgazmus visszafojtásáért kavarog az alkotóban.

    Váradi Ferenc: Feltehetjük a kérdést, mikor alkot az alkotó. Most sincs nála fényképezőgép. Nem kizárt, hogy a fülébe ültettek egy chipet és titkon azzal kattintgat. Ez nem bizarr elgondolás. Egyébként is égő varjún ugrálni, na az bizarr. Minden viszonyítás kérdése. Van, aki látja a kompozíciót van aki hallja. Varga Tamás képei beszélnek is. Esetenként több nyelven. Egyszerre. Még sincs bábeli zűrzavar. A képein egyszerre van jelen a probléma és a megoldás, a tyúk meg a tojás. Mégsem keverednek össze a látottak. Szűcs Antal Gáborból a Skorpió gitárosából nem lesz Gojko Mitic és a híres Jugoszláv indián sem fogja elénekelni az Így szólt hozzám a dédapám című dalt. Nyilván Árpád ezt másként látná, és egy Karel Gott hasonlattal jött volna elé. Ami ebben az esetben nem szerencsés.

    Burai Árpád: Könnyű lenne vitatkozni tanult kollégám, Váradi Feri szavaival, mégis nehezemre esne és ezért ha megengedik nem is vállalkoznék rá, inkább továbbfűzném harcostársam gondolatmenetét. Varga Tamás nem győz hangsúlyozni, képei a dekadencia protokoll szabályainak megfelelően moderálják a szemlélőt, aki más lehetőséget nem látva maga előtt, szemérmes sóhajokkal konstatálja, hogy a világnak már régen vége van, várni rá tehát felesleges. Joggal kérdezhetik, hogy mindez felszabadító érzésként jelentkezik e vagy épphogy ellenkezőleg, leránt bennünket a mélybe és ott láncra verve marasztal? Nos, a kérdésre a választ Anastasia Olneriskuwa-tól, a legendás halogén tömörülés alapító anyjától kaphatjuk meg, aki a Betiltott magok 1918. februári számában adta élete egyik utolsó interjúját. A beszélgetés apropóját a legendás művésznő rituális öngyilkossági rohamainak elismeréseként a számára adományozott, A Művészet diszkrét haldoklásáért-díj ünnepélyes visszautasítása szolgáltatta. Olneriskuwa így fogalmaz tehát: „Nem az átfedések a fontosak, hanem az az ideologizált transzfer állapot, amely egy szigorú követelmények alapján támasztott csoportosítási reflex kiváltását teszi lehetővé, cserébe felelősségünk kockáztatásáért.”

    Váradi Ferenc: Én is készültem idézettel. „Megrázott a villanypásztor, enyim leszel még egy pászor.” Gyufa Gyuri lakodalmas énekes gondolata Teslai magasságokba vitte a romantikát. Ez kábé olyan mintha valaki Albert Camus-t olvas egy óvodai bemutató közben. Ugyanakkor miért nem? És ha már előjöttem a tagadással miért NEM készített még rólunk Tamás portréfotót. Az idő adja meg a választ. Az idő még nem érkezett el. Ez is művészet. Az időzítés. Annak idején a Hököm színpad is jó időben mutatta be Végh Antal regényét. Így lett a középszer sikeres. És ezt még Harsányi Gábor is elismeri. Varga Tamás viszont jó időben, jó helyen jó képet készít. Ez a magasművészet! Mi is magasak vagyunk Árpival.

    Burai Árpád: Honnan hová? A művészet örök kérdése ez. A választ nem Varga Tamástól kapjuk meg, hiszen ő is csupán mezítláb csetlik-botlik a lehetséges feleletek üvegszilánkokkal hintett tanösvényein. A kiváló fotográfus a maga puritán lényeglátásával viszont arra ösztökél bennünket, amit ugyan már sejtünk egy ideje, de kimondani még magunknak is bátortalanok voltunk, nevezetesen, hogy a tetten ért magatehetetlenség öngyulladása igenis perverz örömöt jelent a kívülállók, jelen esetben a kiállítás látogatói számára. A felismerés sava-borsával viszont csínján kell bánnunk, Tamás is szakaszos adagolást javasol, mert jól tudja, hogy, ahogy Aljubyn Sara, tadzsik urbánus költő fogalmaz: „Az ötlet nem generálja az aktust!”

    Váradi Ferenc: Ezt akár én is mondhattam volna. Kivételesen egyet értek az előttem szólóval. Kiegészíthetném, de nem teszem. Néha kell csak úgy lenni, hogy nem is vagyunk. Csak röpködünk a gondolataink léghajóján. Holide-holoda. Akinek volt már fejsérülése tudja, mire gondolok. Nem megyünk fejjel falnak. Láttam már állatkertben Kost. Ő sem ezt teszi. Ha valaki szeretne rágyújtani, gondoljon arra mi a jobb…egy szál cigaretta vagy egy szál harangvirág a természetben. Na, ugye. Látom a levegőben az izgalom viháncolását. Lenne még mondanivalónk. Van is. De mindent, amit most nem közvetítünk, azt elmesélik helyettünk ezek a csodálatos alkotások. És ha valamit netalán rosszul fogalmaztunk, azt helyrehozzák ezek a képek.
    Jó estét. Jó nézelődést. Köszönjük.

    Elhangzott: 2020. január 31.