“Bűn az élet” Cséka György a Hűlt Hely kiállításról

26
nov
2019

Barakonyi Szabolcs Hűlt hely című sorozata két helyszínen, a debreceni B24 Galériában és a budapesti Deák Erika Galériában látható egyazon időben. A munka, ahogy azt a B24 galériabeli kiállítás alcíme is jelzi, a forenzikus esztétika tárgykörébe tartozik. Mégpedig teljes joggal nevezi így magát, nem puszta költői szóvirág a magyarul bűnügyi, törvényszéki esztétika, hiszen az alkotó a sorozat képeit valódi bűnügyi helyszíneken, Hajdú-Bihar megyében készítette. A helyszínelésekre természetesen a rendőrség munkatársai kíséretében jutott el. A fotók és a projekt abszolút hitelességét szavatolja, hogy a debreceni tárlat a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság együttműködésével valósult meg, és különböző kísérőrendezvényekbe is beszálltak a rendőrök, például az ujjlenyomat rögzítésének bemutatása, kipróbálása a látogatóknak stb. Emellett az alkotó részt vett azon a tanfolyamon is, amelyen a rendőrségi helyszínek, bűnesetek fotográfiai rögzítését oktatják.

Barakonyi gesztusa, ami a forenzikus esztétikát is jellemzi, hogy a (fotográfiai) művészet számára kisajátítja, rekontextualizálja, átértelmezi a fotográfia hatalmas területének egyik alkalmazott részét, a rendőrségi fotót. A rendőrség által készített fotók művészi potenciálját, érdekességét majdhogynem napi szinten tapasztalhatjuk, egy-egy bűnügyi hír illusztrációinál, de az interneten található számtalan, igen kiváló rendőrségi fotóarchívumban is, mint amilyen a Magyar Rendőr Fotóarchívum vagy a New South Wales Police Forensic Photography Archive. Barakonyi projektjének különlegessége, hogy nem a rendőrségi szakemberek képeit használja fel, hanem saját látásmódját és kameráját idomítja a rendőrségi szempontokhoz, módszerekhez, azaz a rendőrségi látáshoz. Bűnügyi helyszínelő tekintetté, szemmé válva rögzíti azt, vagy majdnem azt, amit egy rendőrségi fotós.

Barakonyi képein csupa különös, megmagyarázhatatlan dolgot látunk. A hű valóság szavatolt mását, de olyan másolatát, fényképi nyomát, amelyet nem tudunk értelmezni, de a kontextus miatt, hogy tudjuk, minden kép bűnügyi helyszínen készült, – aminek erős jelzése a mindkét kiállításon látható fotó a revolverről – minden gyanússá válik. Bármilyen ártatlan, semmitmondó a kép tárgya, egy zár, festmény, lakat, zacskó, gumicső, cigarettacsikk vagy éppen csavarhúzó, nem tehetünk mást, minthogy súlyos (rém)történetet képzelünk mögé. Az alkotó szándékosan izolálja a nyomokat, egyrészt, nem fedi fel a képek mögött megbújó bűntettet, másrészt, a képek tárgyait úgy választja meg, hogy azok a legsemmitmondóbbak legyenek, sok esetben még a rendőrségi jelzéseket, számokat, mérőlécet sem látjuk.

A képek a kontextualizáló, jelentéstulajdonító tudatunkkal játszanak, tudjuk, hogy a képeken semmi sem ártatlan, mégsem látunk gyakorlatilag semmit, ami direkten bűnesetre utalna. A következtetéseinkkel sem jutunk sehova, mert a túl kevés nyom és ismeretlen háttér miatt gyakorlatilag bármi bárhova vezethet, bármi bármivel összeköthető. Ami viszont egy másik perspektívából a rendőrségi munka valódi nehézségére, sok esetben teljes kilátástalanságára is utal, szemben azzal a jobbára majd mindig optimista képpel, ami erről a világ filmgyártásának nagy részében, és krimi könyvtermésben is az ember tudatában él. A képeket látva szembesülünk, hogy ami értelmezhetetlen és rejtélyes számunkra, az sok esetben ugyanilyen rejtélyes a rendőrség számára is, hogy a nyomolvasás nagyon nagy számban nem hepienddel, azaz megoldással és a bűnös leleplezésével végződik, mint a filmekben, hanem szimplán zsákutcával, megoldatlansággal. Mert a rendőrök sem rendelkezhetnek minden háttérinformációval és a pontos kontextussal, hogy ki tudják következtetni a jelentést.

A sorozat képeit nézve egy további következtetés is adódik. Azt kell gondolnunk, hogy a saját, mindennapi életünk helyszínei, tárgyai is, mert kinézetre épp olyan ártatlanok, mint a Barakonyi által fotózott dolgok, ugyanúgy gyanúra adhatnak okot. Minden, ami látható, alá van aknázva, hiszen csak olvasat kérdése, hogy valamiről kiderüljön, bűneset áll mögötte. A Hűlt hely a világ látványára való passzív ráhagyatkozás helyett egy aktív, jelentéskereső, nyomolvasó viszonyra csábít. Egy szakadt függöny vagy egy eldobott lakat a puszta jelentésnélküli esetlegességen túl jelentéssel és történettel is telítődhet. Ha mi úgy akarjuk. Ami azt is jelenti, hogy a dolgok korábban szilárdnak, egyértelműnek hitt jelentése jobbára értelmezés, perspektíva kérdése.

Cséka György írása

Eredetileg megjelent: punkt.hu